2010. április 28., szerda

a magyar kulonitmeny elindult

Haho mindenki,

Orsi, Anyu, Sziszi es Dani ma elrepultek Budapestrol, es mar, ha minden igaz, Dublinban vannak, Gyuncaek kis lakasaban!
Samu egesz delutan ki-kirohangalt es az eget nezte, hogy latszik-e mar a repulogep. De sajnos ma rengeteg felho volt az egen, ezert nem lattuk. Hatalmas szel is fujt egesz nap. Ez nem akadalyozott meg bennunket abban, hogy elmenjunk a tengerpartra es gyonyoru, hatalmas kagylokat gyujtsunk! Nagyon sokat talaltunk, mert apaly volt, a tenger visszahuzodott, es mi messzire besetalhattunk a homokon. Ezek a leggyonyorubb kagylok, amiket eddig talaltunk. Mindannyian terdig vizesek lettunk a kicsi aramlatokban, amik futottak bele a tengerbe. De gyorsan hazabicikliztunk - nehogy Simi izguljon - es vettunk szaraz ruhat.
Akarna velem jatszani a Simi, tudod? - veti kozbe Samu ezen a ponton, az olemben ulve.
Nagyon var teged, igen! - mondom neki.
Ma este, Samu es Rabii hatalmas luficsatat vivtak a nappaliban, ezalatt en jelentos elorelepest tettem Pityuli es a Holdfenyhaju lany alkotasi folyamataban! Es rajottem arra, hogy mire jok az apukak. Ugy lattam, Samura mar rafert egy jo kis vadulas, rohangalas.
Ja igen, es minden nap porszivozunk. Azaz Samu porszivozik, Henry-vel a porszivoval, akinek van szeme, szaja, orra - az orra egy hosszu cso, amivel a port szivja. A legfiatalabb onkentes - the youngest volunteer - igy hivjak itt Samut, mert annyit segit. A csirkeket es a cicakat rendszeresen mi etetjuk, locsolunk a meleghazban, es sokszor sutunk valami finomat is. Tegnap pedig kidekoraltuk a padlaslepcsot, Samu minden fokara tett egy szines kavicsot, amit o festett ki szinesre. Es o is gyujtotte a tengerparton.
Most szeretnenk egy kis zenet hallgatni, ezert elbucsuzunk. Szia Simi, szia Butyka, szia Bubu, szia Pindi Berci es Gugonya, szia Aron es Kuszi, es szia mindenki mas is.
puszi, Samu es Cili

1 megjegyzés: