Blogger lettem!

Mármintha van egyálatlán ilyen szó! Ha nincs mégjobb. Szóval életemben először írok ilyen helyre, nagyon fura érzés, és persze jó! Ahogy látom, képet is kell mindig feltenni, ezért megkértem a kolléganőmet, hogy fényképezzen le miközben írok ide nektek, hogy el tudjatok képzelni. Kezdem élvezni ezt a blogolást! :)

Ahogy Cili írta, az én keresztelős utazásom nem túl vidáman indul, tegnap Tiborral közölték a rehabilitációs intézetben, hogy már vagy 2-3 hete eltört a nagy lábujja, és ettől a már majdnem begyógyult sebe begyulladt megint. Szóval megint 4-6 hét szigorú fekvés... Így egyedül megyek. És az utazás szinte minden részletét módosítani kell. (Otthon róla is csinálok egy képet, hogy holnapra is jusson valami fényképes cucc. :) )

Tegnap még el voltam anyátlanodva, de ma már hálás vagyok azért, hogy nagyobb baj nem történt, megtudtuk, hogy mitől dagad és vörös a lába, és ha szépen kifekszi, akkor minden rendben lesz.

Gőzerővel készülök az utazásra, még nagyon sok dolgom van! :)