Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Kedves Barátaink,

Karácsony elmúlt és az új év is jócskán. Amit most küldünk, tekintsétek mégis ilyetén üdvözletünknek és jókívánságaink kifejezésének, mert annak szántuk. (Egy egészen kicsit hamarabb készültünk el vele, mint tavaly.) Kétezertízes évünk egyik mozzanatát szeretnénk veletek megosztani 7 és fél percben, ami a tavalyi sok szép nap közül a néhány legszebbet foglalta magába.

2010 áprilisában Samuval három hetet töltöttünk Írország nyugati partjainál, Inis Mór szigetén. Otthonunk An Charraig, a “Szikla” névre hallgató szalmatetős ház volt, aminek a padlását, lebegő ágyneműk között Rabii és Abdulhaq, két arab fiú, Hilal, egy török lány, és Mary, egy 68 éves amerikai nő osztotta meg velünk. Ők önkéntesként jöttek ide, néhány hétre vagy egy évre, és a gyönyörű öreg fákkal és kőfallal körülvett titkos kertet művelik. 1999-ben, amikor először jártam itt, én is önkéntesként érkeztem ide, és azóta láthatatlan szálak húznak vissza.

A kis közösséget Dara Molloy és Tess Harper tartják össze, akik négy gyerekükkel élnek itt. Dara kelta pap és biokertész, valamint a sziget környezetvédelmi projektjeiben dolgozik. Tess író. Négy gyereküket otthon tanítja. A kelta kereszténységet számos emlékében őrző szigeten, az itt töltött 25 év alatt, ennek a természet- és emberközeli, szépséges hitvilágnak az újrateremtői lettek ők ketten, és egy, a láthatatlan szálak által összefogott kis közösség, amit az évek alatt a világ minden részéről ott járt, és vissza-visszajáró emberek alkotnak.

Néhány dublini nap után, ami Gyun öcsémékkel és néhány régi barát meglátogatásával telt, elhajóztunk és két hetet töltöttünk a szigeten Samuval, kék ég és kék tenger között, sok-sok csavargással, kagylógyűjtéssel, cicák, tyúkok, bocik és csacsik között, sokat “trambulizva”, régi és új barátságoktól körülvéve. Sok képen látjátok majd Hilalt, a török lányt, akivel Samu különösen bensőséges viszonyt alakított ki J, reggelente együtt kávéztak, etették az állatokat, látogatták Márkuszt a csacsit, gyűjtöttek kagylókat a tengerparton. Az arab fiúkat kenyérsütés, zenélés közben, Dara nagyfiát és három lányát festés, ugrálás, zeneóra közben.

Május elején, a harmadik hétre utánunk hajózott a szigetre Sziszi és Dani, anyukám, Virágh Orsi (keresztanya), és Gyun öcsém (keresztapa) Austejával és 6 éves Elvinassal. Május másodikán Dara és Tess közreműködésével csodálatos keresztelőt tartottunk a ház közelében levő szent forrásnál. A szertartást együtt találtuk ki, egyszerre keresztény és kelta és egyik sem, de leginkább olyan, amilyennek mi elképzeltük. A központi eleme egy "útibatyu" volt, amibe valamennyien tettünk valamit Samunak, ami elkíséri őt Az Úton. Ennek a képei láthatók a francia dal alatt, amit a keresztelőn magyarul énekeltünk. Ez a “Singing Nun”, azaz az éneklő apáca, S. Sourire egyik dala. Egy nagyon régi dal, amit anyukám ismert.

“Nem volt még Föld, sem Ég, mikor Ő kimondta, Legyél

Óvta, védte tervét, utad egykor célhoz ér

Csillagok sorára maga írta rá a nevünk,

Csillagok sorába belefűzte életünk.”

*

Ha erre a pár hétre gondolok, eltölt a hála.

Samu iránt, hogy olyan csodás kis társ volt ebben a nagy kalandban, Sziszi iránt, aki a kedvemért újra és újra beleugrik az ismeretlenbe. Orsi iránt, akivel meg lehetett álmodni ezt a gyönyörű szertartást, Dani iránt, aki megörökítette ezeket a pillanatokat nekünk. Anyukám iránt, aki mindig ott van az életünk fontos pillanataiban, Gyun iránt, aki testvér és barát után most már a kománk, és Austeja és Elvinas iránt, akik a családunk része lettek. Dara és Tess iránt, hogy vannak, hogy itt vannak. Mindenki iránt, aki otthonról gondolt ránk. És Irántatok, hogy vagytok, valahol, láthatatlan szálak túlsó végén, hogy gondolhatunk rátok és írhatunk nektek. Köszönjük.

*

Dara a keresztelőn a “négy elem áldását” adta Samunak. Eközben az An Irish Blessing hallható, amit a felvételen a székesfehérvári Bástya Kamarakórus énekel (ebben a kórusban nyolc évet énekeltünk együtt anyukámmal és mindkét lánytestvéremmel). A keresztelőn Dara blattolta a tenort és öcsém (akit óvodás kora óta nem hallottam énekelni) a basszust, le a kalappal előttük. Mamival vittük a női szólamokat. Talán nem baj, hogy a kórus nem hallotta, de azért nem volt rossz. J

Ennek a régi ír áldásnak a soraival kívánunk nektek minden jót 2011-re. Amíg újból találkozunk, az Isten hordjon benneteket a tenyerén.

May the road rise to meet you

May the wind be always at your back

May the sun shine warm upon your face

The rain fall soft upon your fields

And until we meet again

Until we meet again

May God hold you in the palm

Of Her Hand

Szeretettel: Cili, Sziszi, Samu

2011. január 14.

 Az ajándék ITT látható, ha a Diavetítés gombra kattintotok!