Itthonról

Kedves blogtársak,

Már itthon vagyunk. Ma én is husit sütöttem, és néha még reflexből ékezet nélkül írok, de most már van.
Kicsit meg vagyunk fázva, a kert harsogó zöld odakint, furcsán meleg van és nem fúj mindig a szél. Egy napot kellett Dublinban töltenünk a reptér lezárása miatt, de szerencsére másnapra elszállt a hamufelhő és jöhettünk. Ezt talán Gyunék sem bánták, bár hősiesen pumpálták nekünk a gumimatracokat, amik reggelre valahogy mindig leeresztettek.

A keresztelőről mindenképpen beszámolunk, és az egész utolsó hétről, amit együtt töltöttünk Orsival, Anyuval, Danival, Sziszivel, Gyunnal, Austejával és Elvinassal. Sok-sok kalandunk volt. Azt elárulom, hogy ne szorongjatok tovább, hogy a keresztelő vasárnapján, a reggeli viharos szél 11 óra előtt 5 perccel elállt, a felhők tovaúsztak, kisütött a nap és előbukkant a ragyogó kék ég. Miközben a forrás felé sétáltunk, a fehér ruhámon még volt egy mellény és egy kabát. A végén már csak a fehér ruha volt.

Sok kép készült, csak mindegyik más gépén van, ha összegyűltek, akkor felteszem. S remélem a többiek is írnak majd.

Most néhány képet festek egy Spanyolnátha nevű irodalmi lapba, egy Lesznai Anna különszámba. Eddig nem tudtam, hogy Lesznai Anna kicsoda is, de érdemes volt megtudni, nektek is ajánlom. A képek kapcsolódnak hozzá - mert végülis ez a felkérés - de ugyanennyire az ír élményekhez is. Egyelőre mindez csak a fejemben, mert holnap fogok hozzá. És hétfőre kell elkészülnöm.

Jóéjt, Cili