2011. február 9., szerda

Egy újságcikk rólunk

Mary, a 68 éves whoofer otthon, az usában amúgy egy Nanny Agency-t vezet. Ennek a newsletterébe írta rólunk ezt a cikket (http://www.nanny.com/newsletter_jul-10.php):


Work As Play

I am in the Aran Islands, Ireland, visiting. Also visiting here is a young mother, Hungarian, with her three-year-old son, Shamu. 

Shamu loves everyone: the two young Moroccan men, and Halal (female, Turkish, artistic), who are also guests. Then we have Marcus the donkey, Bran the Labrador Retriever, several chickens and three cats. There are also the four children of our host, Dara Molloy. And in the midst of all this is Celie, with Shamu. We are all guests of a nonconformist priest and his family, on this island off the windy and still chilly Atlantic coast. Together we live and make things work. 

Lucky Shamu... the longer he is here, the less he depends on Celie. But Celie has encouraged this, first by bringing him to such a place and now by letting him go, bit by bit, as he gains confidence in this strange setting. Shamu for his part rarely fusses, willingly participates, loves to show off, but not too much, and takes his naps and bedtime in stride. He doesn’t wake up early, doesn’t go to bed late, eats what he is given, laughs, sings, relates to the adoring adults around him. Is this a naturally perfect child, or is it special parenting that leads to such perfection? 

Actually, we are not guests, we are all volunteers, helping on this organic farm in rocky Ireland. So our days are filled not with touring but with work: feed the animals, see that everyone eats well (and cleans up). Pull weeds. Plant potatoes, tomatoes, and carrots. Wash communal laundry. Harvest kale, radishes, celery, and rhubarb from which to make meals that will appeal to all of our tastes, even if they aren’t perfect (no butter, eggs or commercially prepared meats for Abdulhoq, no fish for Celie and Shamu, high protein for me, etc.). 

And Shamu helps. True, he is small, so he helps only a little, but he does help, even at age three. Three-year-olds in the Montessori classroom are taught to help in food preparation. One of the “games” consists in peeling and cutting up a carrot, then passing it around to classmates. In the kitchen here, Shamu cuts potatoes into reasonable cubes once Celie has peeled them. He wears an apron and hangs it up afterwards. Celie says he will probably attend a Waldorf school -- there are no Montessori schools near their home. 

The secret to success here is that the process is natural. Celie presents food preparation not as an “experience” or even as a chore. It is a part of our life, it’s what we do. Like his experiences with the people and the animals, it is another way to live through work and play, -- one thing runs into the other. 

Tess, Dara’s wife, when she removed the children from school to teach them at home, feared that she did not know enough of how to teach. What she learned, she says, is that she does not have to teach. The children are eager to learn -- all she has to do is provide the materials and be available for guidance as needed. 

Rousseau would have loved it, I think: education as part of life, whether for little Shamu or for the older, home-schooled children, here on an organic farm, a stone’s throw from the ocean and under wind-swept skies: education as a part of life, another natural process, free and available for all who are willing. 

2011. január 31., hétfő

Merry Christmas and Happy New Year! :)

Dear Friends of Ours,

Christmas is way past and so is New Year… However, please regard this as our Christmas and New Year’s Greetings, as that is how we intended it… (We are sending it a tiny bit earlier than last year though.) We would like to share with you a moment of our 2010, a moment that was one of the most memorable for us, among the many wonderful ones.

In April 2010 Samu (2,5 that time) and I spent three weeks on the west coast of Ireland, on the island of Inis Mór. Our home was An Charraig, “the Rock”, a thatched cottage, where we shared the athic with a Turkish girl, Hilal, two Arabic guys, Rabii and Abdulhaq, and Mary, the 68 yrs old whoofer from the US. They lived here as volunteers, just as I did when I first came to this house in 1999. Volunteers arrive for a year, or for some weeks, and spend their days in the organic garden of Kilmurvey, surrounded with beautiful old trees and an ancient stone wall. If once you touch this ground, an invisible thread will keep pulling you back here.

The little community of An Charraig is held together by Dara and Tess who live here with their four children. Dara is a Celtic priest and an organic gardener, and a passionate researcher of the Celtic Spiritual Tradition. He recently published his book The Globalisation of God: Celtic Christianity's Nemesis (you can find it here: www.daramolloy.com). Tess is a writer, an artist, teaches her children at home (although she says she does not teach – the children learn…).

During the last 25 years (or so), on this island which preserves the memories of Celtic Tradition in so many of its places and buildings, Dara and Tess became the re-creators of this beautiful, nature- and human-centered spirituality, and around them formed a little community of those having visited their place from all around the world, held together and bound to return by those invisible threads.


After a few days in Dublin which we spent with my brother Gyula, his family, and visiting old friends, we sailed to the island, and spent there two weeks between blue sky and blue sea, wondering timelessly, gathering shells and pebbles, meeting cats, chicken, cows and newborn calves, and making many new friendships. You will see Hilal in many pictures whom Samu especially took in his heart. They drank coffee on the stairs every morning, fed the cats together, visited Markus the donkey, and played hide and seek among the hanging bed linen in the athic. You will see the Arabic boys baking bread and playing guitar, and Dara’s children while jumping, painting and taking music lessons. We had Andrew visiting us for two days, and I met Stephanie, a fellow-volunteer from 1999 again, whose songs used to follow me every evening while walking to the local pub by the seaside.

For the third week we had Sziszi, Dani, my Mum, my friend Orsi (Godmother-to-be), my brother Gyula (Godfather-to-be) with Austeja and 6-yrs-old Elvinas to join us on the island. On the 2nd of May we held a beautiful Christening ceremony with Dara, Tess, and friends from the island, by the Holy Well near the house.
The ceremony was one that we created together, Christian and Celtic and neither, but it belonged to all of us. You can see the pictures of it while a French song playes which we sang in Hungarian on the ceremony. This is a song of the “Singing Nun”, S. Sourire, an old song that my mother taught us. I find it beautiful.

“There was neither Earth, nor Sky, when He first thought of You,
He guarded your journey and knew you will arrive one day
He wrote your name onto the stars
He has woven your life among the stars”

(It’s a rough translation. And Tess would say “She”. J)

*

If I think about these few weeks, gratitude fills me.
For Samu who was such a wonderful little mate in this adventure. For Sziszi who jumps to the unknown again and again for my only sake. To Orsi with whom this wonderful ceremony could be dreamt. To Dani who made the moment eternal with his pictures. To my Mum who was and is always there in the important moments of our life. To Gyun, Austeja and Elvinas to take this special bond with our family. To Dara and Tess – for just being out there, being who they are. To everyone who could not be with us but was thinking of us. And to You, for being somewhere there, at the other end of invisible threads, to think of, to write to. Thank you.

*

Dara blessed Samu with the “Blessing of the four elements”. During this you can hear the song An Irish Blessing, which on the recording is sang by our choir, Bástya Kamarakórus (we sang 8 years with my Mum and both sisters in this choir). On the ceremony we sang this song with my Mum, Dara (tenor), Gyula (basso), (the two latter seeing the notes first time that morning, congratulations).

We would like to wish you all the best for 2011 with the lines of this song. Till we meet again, may God hold you in the palm of Her hand.

May the road rise to meet you
May the wind be always at your back
May the sun shine warm upon your face
The rain fall soft upon your fields
And until we meet again
Until we meet again
May God hold you in the palm
Of Her Hand


With love: Cili, Sziszi, Samu

2011. január 31.

For the Greeting, click HERE! Press "Diavetítés" and don't forget some volume.


2011. január 19., szerda

Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Kedves Barátaink,

Karácsony elmúlt és az új év is jócskán. Amit most küldünk, tekintsétek mégis ilyetén üdvözletünknek és jókívánságaink kifejezésének, mert annak szántuk. (Egy egészen kicsit hamarabb készültünk el vele, mint tavaly.) Kétezertízes évünk egyik mozzanatát szeretnénk veletek megosztani 7 és fél percben, ami a tavalyi sok szép nap közül a néhány legszebbet foglalta magába.

2010 áprilisában Samuval három hetet töltöttünk Írország nyugati partjainál, Inis Mór szigetén. Otthonunk An Charraig, a “Szikla” névre hallgató szalmatetős ház volt, aminek a padlását, lebegő ágyneműk között Rabii és Abdulhaq, két arab fiú, Hilal, egy török lány, és Mary, egy 68 éves amerikai nő osztotta meg velünk. Ők önkéntesként jöttek ide, néhány hétre vagy egy évre, és a gyönyörű öreg fákkal és kőfallal körülvett titkos kertet művelik. 1999-ben, amikor először jártam itt, én is önkéntesként érkeztem ide, és azóta láthatatlan szálak húznak vissza.

A kis közösséget Dara Molloy és Tess Harper tartják össze, akik négy gyerekükkel élnek itt. Dara kelta pap és biokertész, valamint a sziget környezetvédelmi projektjeiben dolgozik. Tess író. Négy gyereküket otthon tanítja. A kelta kereszténységet számos emlékében őrző szigeten, az itt töltött 25 év alatt, ennek a természet- és emberközeli, szépséges hitvilágnak az újrateremtői lettek ők ketten, és egy, a láthatatlan szálak által összefogott kis közösség, amit az évek alatt a világ minden részéről ott járt, és vissza-visszajáró emberek alkotnak.

Néhány dublini nap után, ami Gyun öcsémékkel és néhány régi barát meglátogatásával telt, elhajóztunk és két hetet töltöttünk a szigeten Samuval, kék ég és kék tenger között, sok-sok csavargással, kagylógyűjtéssel, cicák, tyúkok, bocik és csacsik között, sokat “trambulizva”, régi és új barátságoktól körülvéve. Sok képen látjátok majd Hilalt, a török lányt, akivel Samu különösen bensőséges viszonyt alakított ki J, reggelente együtt kávéztak, etették az állatokat, látogatták Márkuszt a csacsit, gyűjtöttek kagylókat a tengerparton. Az arab fiúkat kenyérsütés, zenélés közben, Dara nagyfiát és három lányát festés, ugrálás, zeneóra közben.

Május elején, a harmadik hétre utánunk hajózott a szigetre Sziszi és Dani, anyukám, Virágh Orsi (keresztanya), és Gyun öcsém (keresztapa) Austejával és 6 éves Elvinassal. Május másodikán Dara és Tess közreműködésével csodálatos keresztelőt tartottunk a ház közelében levő szent forrásnál. A szertartást együtt találtuk ki, egyszerre keresztény és kelta és egyik sem, de leginkább olyan, amilyennek mi elképzeltük. A központi eleme egy "útibatyu" volt, amibe valamennyien tettünk valamit Samunak, ami elkíséri őt Az Úton. Ennek a képei láthatók a francia dal alatt, amit a keresztelőn magyarul énekeltünk. Ez a “Singing Nun”, azaz az éneklő apáca, S. Sourire egyik dala. Egy nagyon régi dal, amit anyukám ismert.

“Nem volt még Föld, sem Ég, mikor Ő kimondta, Legyél
Óvta, védte tervét, utad egykor célhoz ér
Csillagok sorára maga írta rá a nevünk,
Csillagok sorába belefűzte életünk.”

*

Ha erre a pár hétre gondolok, eltölt a hála.
Samu iránt, hogy olyan csodás kis társ volt ebben a nagy kalandban, Sziszi iránt, aki a kedvemért újra és újra beleugrik az ismeretlenbe. Orsi iránt, akivel meg lehetett álmodni ezt a gyönyörű szertartást, Dani iránt, aki megörökítette ezeket a pillanatokat nekünk. Anyukám iránt, aki mindig ott van az életünk fontos pillanataiban, Gyun iránt, aki testvér és barát után most már a kománk, és Austeja és Elvinas iránt, akik a családunk része lettek. Dara és Tess iránt, hogy vannak, hogy itt vannak. Mindenki iránt, aki otthonról gondolt ránk. És Irántatok, hogy vagytok, valahol, láthatatlan szálak túlsó végén, hogy gondolhatunk rátok és írhatunk nektek. Köszönjük.

*

Dara a keresztelőn a “négy elem áldását” adta Samunak. Eközben az An Irish Blessing hallható, amit a felvételen a székesfehérvári Bástya Kamarakórus énekel (ebben a kórusban nyolc évet énekeltünk együtt anyukámmal és mindkét lánytestvéremmel). A keresztelőn Dara blattolta a tenort és öcsém (akit óvodás kora óta nem hallottam énekelni) a basszust, le a kalappal előttük. Mamival vittük a női szólamokat. Talán nem baj, hogy a kórus nem hallotta, de azért nem volt rossz. J


Ennek a régi ír áldásnak a soraival kívánunk nektek minden jót 2011-re. Amíg újból találkozunk, az Isten hordjon benneteket a tenyerén.

May the road rise to meet you
May the wind be always at your back
May the sun shine warm upon your face
The rain fall soft upon your fields
And until we meet again
Until we meet again
May God hold you in the palm
Of Her Hand

Szeretettel: Cili, Sziszi, Samu

2011. január 14.

 Az ajándék ITT látható, ha a Diavetítés gombra kattintotok!