Kétezerhét levele

(A képek az angol verzióban vannak (fentebb)!)

A 2006-ot szinte Indiában zártuk. December 22-én szálltunk le Budapesten, több, mint egy hónapos (tanárképzéssel töltött) utazásunk végén. Indiába négyen mentünk, Sziszi, Cili, és Cili szülei. Haza, mint szilveszterre kiderült, már öten jöttünk, neki azonban nem kellett még jegy a repülőre.

2007-ben (is) történt velünk egy s más.

Sziszi új munkahelyet talált. Huszonkettő a Concordiában, és kettő szabadúszó tanácsadóként töltött év után csatlakozott az ICG tanácsadói csapatához. Ez az osztrák hátterű kicsi cég idén több új kollégával is gyarapodott, közöttük régi ismerősökkel is, ami megkönnyítette neki a beilleszkedést. Júniusban egy hetet Portorosban, a szlovén tengerparton (ami összesen 50km hosszú) töltött az ICG nyári képzésén, ide Cili és a már jelentős méretű pocak is követte vonattal. Itt megismerhettük a cég magyar és osztrák munkatársait is. A programok után jókat kirándultunk, és sokat sétáltunk a pici városkák meredek utcácskáin.

Cili júniusban fejezte be két éves grafikai tanulmányait, amit nagyon élvezett. Az Óbudai Képzőművészeti Szakiskolában fantasztikus műteremben és műhelyben, ideális körülmények között, egy 8 fős osztályban alkothatott. Az utolsó félévet már egyre növekvő pocakkal és egy kémiai maszkban (kvázi gázálarc) dolgozta végig, de szerencsére gond nélkül. (A babán egyelőre nem mutatkoznak a vegyszerek iránti szenvedélyes vonzalom tünetei.) A végzettsége "képgrafikus", ami a legrégebbi grafikai technikákra utal: rézmetszés, rézkarc, litográfia, szerigráfia. Különös anyagokkal, mint korom, viasz, gyanta, vasklorid, terpentin, kátrány, dolgozik, és szeretne majd otthon is létrehozni egy műhelyt a további alkotáshoz. A vizsgamunkája egy portrésorozat volt, ami megtekinthető itt (egyéb más munkákkal együtt): www.felleg.blogspot.com.

Dani februárban önálló életet kezdett, Anett barátnőjével együtt beköltöztek Budapestre egy kicsi, helyes lakásba. Mindketten tanulnak és mellette dolgoznak. Dani közgazdaságtant, Anett környezettant tanul. Dani emellett fiataloknak segít munkát találni, Anett pedig a Természetbúvár c. lapnál dolgozik. Nem látjuk őket túl gyakran :-(( de úgy tűnik, nagyon jól megvannak és élvezik a függetlenség örömeit-nehézségeit.

Augusztusban kibújt a pocakból Sámuel Mátyás, akit már nagyon vártunk. Az augusztust gyakorlatilag azzal töltöttük, hogy minden reggel azzal keltünk: ma már biztosan megérkezik. De ő kivárta a végét: 28-án bújt csak elő. Itthon, a telki faházban született, Ági bába és Joli dúla segítségével, nagyon békés, nyugodt körülmények között, könnyen, gyorsan - ha lehet egy szülésre ilyet mondani. Előző hetekben sokszor megbeszéltük vele, mi fog történni majd a születéskor, és hogyan tud ügyesen segíteni benne Cilinek - és úgy tűnik, nagyon figyelt, mert tényleg nagyon ügyesen forgolódott és gyorsan kibújt.

A nevét sokáig nem tudtuk eldönteni, a végén még szavazásra is bocsátottuk a családtagok és barátok között. A Jonatán, Ármin és Bonifác közül a Sámuel és a Mátyás került ki győztesen.

Születése után nem sokkal a bábánkat (Geréb Ágit) eltiltották az orvosi működéstől (egy tragikusan végződött szülés miatt, amiről valószínűleg mindenki hallott). Az eset körüli médiaőrület következményeképpen a magyar bábák jelenleg nem kísérnek otthonszülést (ahogy megfogalmazták: "háborított bábák nem tudnak háborítatlan szülést kísérni"), így mi a minden szempontból szerencsés utolsók közé tartoztunk (legalábbis egy időre). Jelenleg készül az intézményen kívüli szülést szabályozó törvény, amely azonban jelenlegi formájában többet árt, mint használ. Akit érdekelnek részletek erről, a blogra (legfrissebb post) feltettem egy összefoglalást, illetve a www.szabadonszulni.hu-n lehet többet olvasni (ezt a weboldalt a Szülők a Szabad Szülésért Társaság hozta létre).

Sámuel három kiló 20 deka körül kezdte, most már csaknem hét kiló. Az arcocskájában tényleg van valami Buddha-szerű, mint aki igazán Indiából jött (és a fejét is tudja úgy billegetni)... Első hetekben még nem érdekelte a világ, lassan "érkezett" meg ide, sokat sírt, különösen ha sok változás és inger érte. Két hónapos kora körül "nézett körül" úgy igazán, és azóta nagyon is érdekli a külvilág, az arcok, emberek. Megnyugodott, beszédes és mosolygós baba lett. Nemrég tanult meg "fogni", most éppen a frissen csomagolt karácsonyi ajándékokról próbálja a zacskót lerángatni...

Cili a babával minden csütörtökön leutazik Székesfehérvárra, ahol Sámuel a nagyszülőkkel, két éves Ákos unokatestvérével, és a barátokkal tölt egy-két napot. Csütörtök esténként kóruspróbára mennek. A karácsonyi koncert 28-án volt, amit Sámuel az elejétől a végéig átaludt.

A kikindai utcai nevelőotthonba idén kevesebbet jártunk (sajnos). Tavasszal azért volt a gyerekekkel egy kétnapos kirándulás Telkiben, nyáron pedig két hetet töltöttünk egy Kincsesbánya nevű kis faluban, a csurgói tó partján. Ezt legalább annyira élveztük, mint a 14 gyerek, aki velünk volt ott. Idén a tábor célja az ő kis csoportjuk összekovácsolása, együttműködésének fejlesztése volt. Sok önálló feladatot kaptak, és sok helyzetben jobban megoldották, mint számítottunk rá.

Hát mostan nagyjából ennyi. Illetve még a fentebb látható képek.

Nagyon örülnénk, ha hallanánk rólatok is... írjatok!

puszi Cili, Sziszi, Sámuel