2007. december 29., szombat

Letter of Twothousandseven

We closed 2006 almost in India. We landed in Budapest on 22nd December after more than a month spend in India (with teachers' trainings). On the way to India we were four: Cili, Sziszi, and Cili's parents. On the way home we were five - but he needed no ticket to the airplane yet.

Things happened in 2007, too.

Sziszi found a new workplace. After 22 years spent with Concordia (Organisational Development and Leadership Trainings) and 2 years spent as a freelance consulant he joined ICG (Infora Consulting Group). This small company with an Austrian background has grown with quite a few new colleagues this year, among them some old friends of Sziszi which made it easier for him to find his place here.
In June Sziszi spent a week in Portoros (on the 50 km long Slovenian beach) on a company meeting, where Cili and the Belly has followed him by train. We got to know many people at ICG, and after the meeting we made long walks on the steep allees of the tiny costal towns.



Slovenia and Belly


Cili finished her graphical studies in June. (By the way, it seems she finished ALL her schools - even the university after 12 years.) She enjoyed the art studies a lot. In this small school she could work among ideal conditions, in a fantastic studio and workshop, in a 8 member class, with great teachers. The last months she worked through with a growing belly and in a special chemical mask, but without any problems, thank God. Her "title" is "graphic artist" but of the oldest graphical techincs: etching, litographie, serigraphy, etc. She works with quaint materials such as soot, wax, resin, tar, FeCl, turpentin etc, and would like to build up a workshop at home, too, for further graphical work. Her graduation portfolio was a special series of portraits, which can also be seen on this blog, among older posts.

A classmate and the workshop


In work...


Dani has started an (almost) self-sustained life - he has moved to Budapest with his girlfriend Anett, to a tiny, quiet flat. They have made it very cosy. Dani is studying economics, Anett is into environmental studies. Dani, beside university, is helping young people to find work after school, Anett is working at the magazine "Természetbúvár" (environmental issues). We don't see them very often... but it seems they are enjoying independent life with its sads and glads.

Szalay boys


In August Sámuel Mátyás has finally come out of his hiding place. Sziszi and I basically spent every day of August with saying every morning: he will surely come today. But he waited till the end: 28th August. He was born in our home, in the log house in Telki, among very peaceful, calm circumstances, quickly, smoothly - if a birth can be described in such way. During the weeks before his birth we often discussed with him that it is soon time to come out, and how he can help Cili to give birth. And it seems he really listened as he was really very skillfully turning and wriggling out.





For a long time we could not decide about his name, in the end we even made a poll among family members and friends... Finally, Sámuel and Mátyás has won over Jonatán, Ármin and Bonifác.



A month after Sámuel's birth the midwife who helped us was prohibited from assisting birthgiving because of the death of a baby. She (the midwife) has been assisting homebirthes since 15 years and this was the second such case (which is a much better statistic than that of hospitals). Also giving birth at home has been banned in Hungary. So we were one of the last lucky ones - at least for a while. In Hungary the law for "homebirth" is under construction, but as it seems now, it is going to be a uselessly strict law which will basically make it impossible to give birth outside a hospital.





Sámuel has started around 3kg and 30g. Now he is over 7kgs, at 4 months... In his face there is really something Buddha-like, as if he really came from India... In the first weeks he was not much interested in the world around, he "arrived" quite slowly, cried a lot especially when met new placed and faces. Around the end of the second month he "looked around" and since then he became a curious little fellow, very much interested in faces and people. He is a calm and smiley baby and talks a lot. Since a little while he can grab things, just now he is trying to unwrap the Christmas presents...



Every Thursday Cili and Sámuel take a bus and go to Székesfehérvár to visit the grandparents and the 2 year old cousin Ákos (Kati's son), and spend some time with friends. Thursday evenings they go to the reherseal of the Bástya Choir. The Christmas concert was on the 28th Dec, Sámuel has slept all the way through.

With Grandma


With Grandpa


With aunts, uncles, grand- and great-grandparents


We spent less time in the orphanage in Székesfehérvár (sadly). However we had the children for a weekend spring trip in Telki, and in summer we spent 2 weeks in a small village Kincsesbánya, beside a lake. We enjoyed it just as much as the 14 children who were with us there. The camp was focusing this year on developing cooperation in their group. They got many tasks to carry out in group, without our help. They suprised us by managing much better than we thought they would...





More or less this much... We would be so glad to hear some news about you, so please write!

Lots of love and all the best for 2008!

Cili, Sziszi, Sámuel

Kétezerhét levele

(A képek az angol verzióban vannak (fentebb)!)

A 2006-ot szinte Indiában zártuk. December 22-én szálltunk le Budapesten, több, mint egy hónapos (tanárképzéssel töltött) utazásunk végén. Indiába négyen mentünk, Sziszi, Cili, és Cili szülei. Haza, mint szilveszterre kiderült, már öten jöttünk, neki azonban nem kellett még jegy a repülőre.

2007-ben (is) történt velünk egy s más.

Sziszi új munkahelyet talált. Huszonkettő a Concordiában, és kettő szabadúszó tanácsadóként töltött év után csatlakozott az ICG tanácsadói csapatához. Ez az osztrák hátterű kicsi cég idén több új kollégával is gyarapodott, közöttük régi ismerősökkel is, ami megkönnyítette neki a beilleszkedést. Júniusban egy hetet Portorosban, a szlovén tengerparton (ami összesen 50km hosszú) töltött az ICG nyári képzésén, ide Cili és a már jelentős méretű pocak is követte vonattal. Itt megismerhettük a cég magyar és osztrák munkatársait is. A programok után jókat kirándultunk, és sokat sétáltunk a pici városkák meredek utcácskáin.

Cili júniusban fejezte be két éves grafikai tanulmányait, amit nagyon élvezett. Az Óbudai Képzőművészeti Szakiskolában fantasztikus műteremben és műhelyben, ideális körülmények között, egy 8 fős osztályban alkothatott. Az utolsó félévet már egyre növekvő pocakkal és egy kémiai maszkban (kvázi gázálarc) dolgozta végig, de szerencsére gond nélkül. (A babán egyelőre nem mutatkoznak a vegyszerek iránti szenvedélyes vonzalom tünetei.) A végzettsége "képgrafikus", ami a legrégebbi grafikai technikákra utal: rézmetszés, rézkarc, litográfia, szerigráfia. Különös anyagokkal, mint korom, viasz, gyanta, vasklorid, terpentin, kátrány, dolgozik, és szeretne majd otthon is létrehozni egy műhelyt a további alkotáshoz. A vizsgamunkája egy portrésorozat volt, ami megtekinthető itt (egyéb más munkákkal együtt): www.felleg.blogspot.com.

Dani februárban önálló életet kezdett, Anett barátnőjével együtt beköltöztek Budapestre egy kicsi, helyes lakásba. Mindketten tanulnak és mellette dolgoznak. Dani közgazdaságtant, Anett környezettant tanul. Dani emellett fiataloknak segít munkát találni, Anett pedig a Természetbúvár c. lapnál dolgozik. Nem látjuk őket túl gyakran :-(( de úgy tűnik, nagyon jól megvannak és élvezik a függetlenség örömeit-nehézségeit.

Augusztusban kibújt a pocakból Sámuel Mátyás, akit már nagyon vártunk. Az augusztust gyakorlatilag azzal töltöttük, hogy minden reggel azzal keltünk: ma már biztosan megérkezik. De ő kivárta a végét: 28-án bújt csak elő. Itthon, a telki faházban született, Ági bába és Joli dúla segítségével, nagyon békés, nyugodt körülmények között, könnyen, gyorsan - ha lehet egy szülésre ilyet mondani. Előző hetekben sokszor megbeszéltük vele, mi fog történni majd a születéskor, és hogyan tud ügyesen segíteni benne Cilinek - és úgy tűnik, nagyon figyelt, mert tényleg nagyon ügyesen forgolódott és gyorsan kibújt.

A nevét sokáig nem tudtuk eldönteni, a végén még szavazásra is bocsátottuk a családtagok és barátok között. A Jonatán, Ármin és Bonifác közül a Sámuel és a Mátyás került ki győztesen.

Születése után nem sokkal a bábánkat (Geréb Ágit) eltiltották az orvosi működéstől (egy tragikusan végződött szülés miatt, amiről valószínűleg mindenki hallott). Az eset körüli médiaőrület következményeképpen a magyar bábák jelenleg nem kísérnek otthonszülést (ahogy megfogalmazták: "háborított bábák nem tudnak háborítatlan szülést kísérni"), így mi a minden szempontból szerencsés utolsók közé tartoztunk (legalábbis egy időre). Jelenleg készül az intézményen kívüli szülést szabályozó törvény, amely azonban jelenlegi formájában többet árt, mint használ. Akit érdekelnek részletek erről, a blogra (legfrissebb post) feltettem egy összefoglalást, illetve a www.szabadonszulni.hu-n lehet többet olvasni (ezt a weboldalt a Szülők a Szabad Szülésért Társaság hozta létre).

Sámuel három kiló 20 deka körül kezdte, most már csaknem hét kiló. Az arcocskájában tényleg van valami Buddha-szerű, mint aki igazán Indiából jött (és a fejét is tudja úgy billegetni)... Első hetekben még nem érdekelte a világ, lassan "érkezett" meg ide, sokat sírt, különösen ha sok változás és inger érte. Két hónapos kora körül "nézett körül" úgy igazán, és azóta nagyon is érdekli a külvilág, az arcok, emberek. Megnyugodott, beszédes és mosolygós baba lett. Nemrég tanult meg "fogni", most éppen a frissen csomagolt karácsonyi ajándékokról próbálja a zacskót lerángatni...

Cili a babával minden csütörtökön leutazik Székesfehérvárra, ahol Sámuel a nagyszülőkkel, két éves Ákos unokatestvérével, és a barátokkal tölt egy-két napot. Csütörtök esténként kóruspróbára mennek. A karácsonyi koncert 28-án volt, amit Sámuel az elejétől a végéig átaludt.

A kikindai utcai nevelőotthonba idén kevesebbet jártunk (sajnos). Tavasszal azért volt a gyerekekkel egy kétnapos kirándulás Telkiben, nyáron pedig két hetet töltöttünk egy Kincsesbánya nevű kis faluban, a csurgói tó partján. Ezt legalább annyira élveztük, mint a 14 gyerek, aki velünk volt ott. Idén a tábor célja az ő kis csoportjuk összekovácsolása, együttműködésének fejlesztése volt. Sok önálló feladatot kaptak, és sok helyzetben jobban megoldották, mint számítottunk rá.

Hát mostan nagyjából ennyi. Illetve még a fentebb látható képek.

Nagyon örülnénk, ha hallanánk rólatok is... írjatok!

puszi Cili, Sziszi, Sámuel