Findhorn Journey III.

Nagyon köszönöm a kedves és baráti hozzászólásokat és leveleket, amiket kaptam tőletek!

Továbbra is jó lenne, ha megosztanátok velem ti is, amit gondoltok mindarról amit írok. Többektől mailt kaptam és nem nyílvános komentet... Nekem is furcsa úgy leírni dolgokat, hogy sokan olvashatják, nem szoktam nagyon "kitenni" magam, keveredik az intimitás, magamutogatás és a "ki mit szól majd hozzá" benne.
Szóval akár komment, akár mail, jöhet! :-)

Szeretném a beszámolót befejezni, ez az utolsó rész, a journey 3. és 4 hetéről.

Közben, az alábbi dropbox linkre kattintva, hallgathatjátok azokat a zenéket, amikre közösen tácoltunk a csoporttal, Hanna vezetésével. Nem kell hozzá dropbox, le kell csak tölteni és hajrá! (jelezzetek, ha nem működne valakinél)

https://www.dropbox.com/sh/uup0lculpgw4f67/0KaP_T7Fw2 

Pillanatnyilag egy londoni lakásban ücsörgök, 1 napra itt sikerült szállást szereznem, reggel van, álmos, törődött vagyok, Jonas a házigazdám még alszik. Odakinn gyönyörű idő van, olyan mintha nem is Londonban lenne az ember. Tegnap jöttem és ma este már megy is gépem és végre hazaérek! Hosszú volt ez az út és nagyon elfáradtam. Hezitáltam egy pillanatra, hogy leírjam-e, de leírom: I am fucking tired! Jól esett leírni, mert így van, másrészt mert egymás közt a csoportban az utolsó egy-két napon már csak levegő után kapkodtunk, röpködtek a fucking-ok, még az utolsó pillanatok is nagyon intenzívek, sűrűek voltak. Csupa fontos és tartalmas dolog, gyönyörű érzelmi helyzetek, de már sokan úgy éreztük, hogy erre a szekérre már nem fér fel több.
A zárókörben azt modtam el a csoportnak, hogy nagyon örülök, hogy eljöttem, amihez sok mindennek össze kellett jönnie, mert életreszóló élmény lett belőle. Meghatározó, pozitív élmény. Életem top 5-10 élménye között van, biztos vagyok benne! A fáradtság pedig nem csak annak szól, hogy hihetetlen sok téma, tartalom volt, hanem annak is, hogy folyamatosan és intenzíven dolgoztunk magunkon - ki vagyok én? mi fontos számomra? miről mit gondolok? - és intenzíven dolgoztunk a csoport folyamatokon is, - kivel hogy vagyunk? hogy vagyunk a saját folyamatunkkal? stb. Nagyon kevés személyes idő volt, még a hétvégék zömén is volt program, vagy vitt az együttlét öröme és akkor is csoportosan kószáltunk.
Szóval szuper volt, és köszönet Lalának, Cili öccsének, hogy ajánlotta ezt a programot tavaly!
A harmadik héten az Earth Care témájával foglalkoztunk.
A legmeghatározóbb élményem a Trees for Life program volt. Állati érdekes történet ismét... Egy Allen nevű fazon, aki az ottani közösségben éldegélt, egy helyi konferencián, ahol az volt a téma, hogy ki mit tesz konkrétan egy szebb és jobb világért, azt határozta el, hogy fákat szeretne ültetni, szeretné, ha Kaledónia tájain ismét sok fa lenne. Semmi mezőgazdasági végzettsége nem volt, csak egy erős elhatározás.
Ez az ember, ma egy Trees for Life szervezetet vezet, aminek a fő küldetése, hogy a skót felföld bizonyos területein kísérleti fatelepítéseket végez.
 http://www.treesforlife.org.uk/
Since it was founded in 1989, with vital help from our volunteers, supporters and corporate supporters, Trees for Life has planted more than 1 million trees. We've created 4,000 hectares of new Caledonian Forest and have worked at 45 different locations across our Project Area.
Ilyen emberekkel találkozni nem mindennapos dolog, érzés! Egy tök egyszerű kis emberke, aki imádja a természetet és ebben a dologban megtalálta élete értelmét és megcsinált valamit. Ő egy kolibri, aki teszi a dolgát.
Nos a történésekhez visszatérve, 2 napos túrát tettük a skót felföldekre, Loch Ness irányába(Nessi sajnos nem mutatkozott) és meglátogattuk a fásítási program területeit. Gyönyörű tájakon jártunk!

A háttérben egy elpusztult fa, elől Allen magyaráz a csoportnak

Nem csak erdőt jártunk, hanem a fatelepítésben is segítettünk. Itt éppen mindannyian csemetéket palántázunk, valamelyik nyírfafajtát, ami őshonos itt.

Nagyon bevilágító volt, amikor ezekre a gyönyörű skót tájakra azt mondta Allen, hogy zöld sivatag. Ugyanis gyönyörű zöld táj, hegyekkel, csúcsokkal, de valóban nincsenek fák. Őszintén szólva én azt gondoltam, hogy ilyen az ősi skót felvidék... Hát nem. Ekkor az ugrott be nekem, hogy a gyökerek mennyire fontosak. Felnőhetnek úgy nemzedékek, hogy azt fogadják el természetesnek ami van, amit látnak. És ez egyszerre jó és egyszerre ijesztő is. Ha nem tudom, hogy itt fák voltak, miért hiányolnám?

Nagyon sok, permakultúrás gondolatról beszélt Allen, ami arról szólt, hogy mi kell ahhoz, hogy újrainduljon az élet egy területen. A fáknak ebben nagyon fontos szerepük van, megkötik a talajt, bizonyos ásványokat a talajban, a fák védelmében kisebb növények is elkezdenek növekedni, ha vannak növények megjelennek a madarak, más állatok, azok hoznak újabb újabb növény magokat, stb. Gyönyörű körforgás ez és kialakul a legtermészetsebb és leggazdagabb növényzet az erdő....
Ezen a linken van egy 1 perces videó az erdőről. Gyönyörű, esős, napos, szikrázó, csillogó...
http://youtu.be/jJTnegzzRnA  

Egy területen, ahol egy talajtakaró növény olyan agresszív, hogy a facsemeték nem tudnak elindulni, azzal kisérleteznek, hogy vaddinsznókat tartanak. Látványosan átalakították a disznók a talajt néhány hónap alatt és ráadásul még jól meg is trágyázták.

Artemissel hétről hétre kedd délutánonként Culurne Gardenben dolgoztunk

Artemis sem semmi csaj, a helyét és közösségét keresi a világban 1-2 éve és ellátásért dolgozik, kb. 5 EUR-ból él hetente.

A túrán tanultam egy-két jó mondást is:

If you don't like the weather, wait 5 minutes! Jelentés: Skóciában 5 percenként változik az idő. Megerősítem, így van.

Továbbfejlesztettem a mondást. Az én változatom:
If you like the weather, do not wait 5 minutes, enjoy it!
Allen mondása:
A death tree lives longer, when it is death, than it is alive.
Ez arról szól, hogy milyen fontos szerepe van a korhadó fáknak, a talaj táplálásában(ennyi Á-t még nem írtam le egyszerre!), a széndioxid megkötésében, kisebb állatok táplálásában. Amíg egy fa x évig él, a korhadó fa kb 3x évig táplálja a talajt. Különleges, paradigmaváltó gondolat!

Őrült barátaimmal ismét a temgerparton. megszeretttem őket.

KÉpzeljétek, a tengerparton fura, vicces fókákkal is találkoztunk...

Le is videóztam őket...

https://www.youtube.com/watch?v=4UB3vYVdA8Y 

A 3. héten téma volt még, a fenntartható építészet, építkezés. Érdekes prezentáció volt Grahamtől, aztán terepen is megnéztük, hogy Findhorn-ban ez ügyben mi van.

Findhorn Universall Hall. Közösségi épület rendezvényekhez.

Talán ez nem adott olyan sokat, mivel elég sokat tudok róla. Évek óta ügyködöm, ügyködünk azon, hogy fenntarthatóbb legyen a házunk. Sajnos mindig szembesülök vele, hogy a legtöbb szempontot akkor lehet jól érvényesíteni, amikor az ember újonnan épít egy házat. Amikor egy meglévőt alakítasz át, folyamatosan belefutsz ennek nehézségeibe, vagy sok minden annyiba kerülne, ami miatt nem nagyon éri meg vagy a megoldás nagyon egyszerűen nem szép, nem illik az összképbe.

Ezen a téren a leggyakrabban azok a megoldások számítanak fenntarthatónak, amikor valamilyen funkciót több épület közösen old meg, pl. közös mosoda van mosógéppel, meleg vízellátás közös napkollektoros megoldással, valamilyen megújuló energiából elektromos áram előállítás, stb. Hát ezek utólagos megoldása sem annyira egyszerű!

3 kiválasztott házra kisebb teamekbe szerveződtünk és gyors felmérést és javaslatot kellett összeállítanunk. Ez nem volt annyira jó, mert nagyon kevés időnk volt. Viszont Graham háza, sokunk fantáziáját megragadta: kis mérete ellenére nagyon világos, szellős és a fenntartása minimális költségből megoldható

Graham háza. Hátnem sejteni, kívülről, hogy belül hogy néz ki!

Erről eszembe jut egy ellentmondásos vetülete az egész Findhorn létnek: lehet, hogy már korábban is írtam róla, de az átlag életkor a FParkban 58 év. Hűűűű haaaaa!!!!! Ez azért nem semmi! Kivénhedt hippik és nyugdíjas éveikre idevonzott spirituális, öko emberek laknak itt. Nagyon kevés a fiatal és kevés a család. Ez a hely, szerintük is főleg olyanoknak való, akik egyedül vagy párban akarnak ilyen közegben élni. A staff tagoknak is erre alkalmas szállásokat tudnak felajánlani. Egy ilyen korosodó közösség nem tudom hogyan tud majd újabb 50 évig fennmaradni. És végül, egy személynek könnyebb kisméretű, könnyen fenntartható házat építeni, tehát azért így nézzétek ezeket a gyönyörű tereket.

Az utolsó hét a Design Your Project hete volt. Magam sem tervezhettem volna meg jobban ezt a programot(egy kis vicceskedő nagyképűség belefér)! Az a feladat ugyanis, hogy mindenki gondolja végig, otthon milyen konkrét dolgot valósít meg az itt felszedett dolgokból. Ez  teljesen jó arra, hogy a tanultakat újra átgondoljuk, lehozzuk a földre, adaptáljuk, stb. Igazi jó tanulási struktúra! Nagy esélye van, hogy valóban létrejönnek változások! Tetszik!

Szóval az volt a kérdés, hogy kinek van olyan témája, amin szívesen dolgozna másokkal közösen. Az volt a szempont, hogy konkrét legyen, földhöz vagy közösséghez kapcsolódjon. 4-5 jelentkező volt, köztük én is. Némi vacilálás után, úgy gondoltam itt az idő, hogy a telki házat, azaz főképp a kertet átgondoljam alaposabban a permakultúrás szempontok szerint. Mikor ha nem most, amikor van rá alaposabban időm. Sikerült ezt olyan lelkesen előadnom, hogy elég sok érdeklődő akadt a csoportból ahhoz, hogy létrejöjjön a team. Mateja, a „sloven warrior”, Liz Wales-ből és én alkottuk a teamet, ami László’s Magic Garden elnevezést kapta. Elég ambiciózus, nem?

Itt a team:

A Team

A permakultúrás elveket végig véve, egy komlett prezentációt állítottunk össze, az alábbi lépéseket követve: 1.Cél 2. Adatgyűjtés 3. Elemzés 4. Tervezés

Aki a részletek iránt érdeklődik, szívesen állok rendelkezésre, most csak vázlatos leszek.

Szóval 2-3 napunk volt a prezentáció kidolgozására. Hát úgy dolgoztuk végig ezt a 2-3 napot, hogy levegőt alig vettünk, pedig nem volt semmi külső kontroll, magunk döntöttünk mikor dolgozunk és mennyit. Volt szakértői segítségünk, Jan Norvégiából, aki permakultúrás szakember és maga is tart ilyen kurzusokat. Nagyon helyes ember, akinek nagyon tetszett az érett, bölcs gondolkodása. Nagyon jó példákat mondott… pl. arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne a tanácsadói munkámba a fenntarthatóságot becsempészni, ami az egyik indítékom volt Findhorn kapcsán. Hogy lehetne a profit szférát ebbe az irányba terelni? Ez eléggé foglalkoztat. Nos azt az egyszerű példát mondta, hogy nem lehet pl. egy hagyományos mezőgazdasággal foglalkozó céget azzal megközelíteni, hogy hát permakultúra, a fenntarthatóság, biodiverzitás, a föld kímélése mennyire fontos, mert elküldenek a fenébe, elszállt zöld aktivistának fognak tartani. Ellenben, ha feltesszük neki a kérdést, hogy mennyi vegyszert használ és ez mennyibe kerül neki és érdekelné-e, hogy hogyan lehetne ezt 25%-al csökkenteni, úgy, hogy a termése ne csökkenjen, akkor mutathat némi érdeklődést és elkezdhetünk módszerekről beszélni, amikkel ha tudjuk bizonyítani az eredményességét, akkor könnyen lehet belőle hosszabb távú kapcsolat és jó permakultúrás lehetőség. Tetszett ez a gondolkodás, ezt látom jó útnak. Megtalálni azokat az utakat, amik az érintettek érdekeivel egybeesnek és így természetessé válik az új dolgok alkalmazása.

Jan egyébként nagy fazon, ő is vagy 65 éves és volt egy permakultúrás rock CD-je, amire együtt ráztuk.

Mateja, Jan és Liz

Ja még egy dolog. Az építészet és organikus témakörökben Makovecz épületei nagyon ismertek, nagy elismeréssel beszéltek róla többen is.

Szóval 2 napi közös munka után, elhangzott a László’s Magic Garden perezentáció, ami nagy elismerést aratott. Egyrészt a sok belefektetett munka és a jó team-munka érződött és elég profi volt.  

Ez nem egy földtől elrugaszkodó képzeletbeli elképzelés lett, hanem valami, amből sok minden meg is valósítható. Jan ki is emelte, hogy gyakran főleg radikális, álmodozó projektek születnek, de a mi projektünk esetében pont az az értékes, hogy nagyon tipikusnak nevezhető európai helyzetet modellez az én kertem, ahol egy középosztálybeli embernek van már egy kialakult kertje és ezt szeretné úgy tovább fejleszteni permakultúrásan, hogy utána az életvitelileg is fentarható legyen. Nos, hát van elképzelés bőven, amit persze először az otthoni kupaktanáccsal is egyeztetni kell és utána hajrá. Cili remélem egyetért majd a tervekkel, mert több helyen az ő korábbi ötletei is beépültek. Samu is remélem megszavazza! J

Itt van az ún. Base plan rajta a Design ötletekkel

A tervek 4 fő témakörbe rendezhetők:

1.       Esővíz megtartása - a save-the-rain.com oldalon, bárki megnézheti, hogy a címe megadása és a tető megrajzolása után, mennyi az éves esővíz mennyiség, ami a tetőn összegyűlik. Nálunk ez kb 200.000 liter évente. Ennek csak egy része megy a meglévő ciszternába most, így szeretném megfogni a többit is és a kert legszárazabb részeire vezetni.)

2.       A veteményesek hozamának növelése – részben az ágyások növelésével, részben ún. „raise bed”-ek, emelt ágyásokkal, stb.

3.       „Forest garden” – a gyümölcsös egyik részének „erdőszerűvé” alakítása, a természetes sokféleség visszaállításával.

4.       Meghitt, meditatív terek és közösségi pontok kialakítása(spirituálitás).

A program vége nehéz volt, könnyezős, sírós búcsúzkodások, az újratalálkozások tervezgetése, …. Mindenkit nagyon megérintett a program. Szomorú volt, de közben már mindannyian haza is vágytunk, beúsztak már az otthoni teendők, gondok is és közben mindenki nagyon elfáradt a végére.

Én részben a repülőn írom már ezeket a sorokat, útban Bp felé.

Ma Londonban lófráltam, elképedtem ismét a sokféleségétől, a színességétől, a kulturális Kánaántól és közben meg ijesztő volt ez a rengeteg ember. Olyan picinek érzetem magam ebben a sokaságban, elvesztem benne. S közben az is eszembe jutott, ami a kurzuson hangzott el, hogy vajon mi lesz ezzel a rengeteg emberrel, ha egyszer egyik napról a másikra nem lesz elég olaj. Az előrevetített szcenáriók szerint, kb. 48 óra alatt lesznek alapvető gondok az élelmiszer ellátással. Egyáltalán nem akarok vészmadárkodni, de a tényszerű, mérhető változások, trendek alapján sajnos nem találok olyan kapaszkodót, ami megnyugtatna, hogy egy ehhez hasonló drámaibb változás nem fog bekövetkezni.

Remélem lesz alkalmam sokatokkal személyesen is beszélgetni ezekről a témákról és eljöttök megnézni a varázslatos kertet, megkóstoljátok a termést, velünk lesztek egy kicsit!

Egyszer mindenkinek el kell mennie egy ilyen utazásra!

Néhány szép képpel búcsúziik tőletek Findhorn és én.

Pihenünk Lizzel a színekben

Önjelölt fotó modellek Culerne Gardenben

Findhorn windmills

Kávé Findhornban

Egy kicsit szakállasan, fáradtan, de bölcsebben és feltöltődve megérkeztem Ferihegyre(nekem már az marad), ahol szerencsére Dani fiam várt rám. Végre itthon vagyok ismét!